Ezen a napon a csodálatos, hegyes Na Pali parton
szerettünk
volna kirándulni, de az időjárás a
sziget északi felén nagyon trópusira fordult
- szakadt az eső. Így
az irányt kelet felé vettük, ami egy sokkal szárazabb
terület. Néhány
kilométer után a nap ismét ezer ágra sütött
és cukornád ültetvények mellett kocsikáztunk.
Balra Wa és
Ni mosolyognak a cukornád árnyékában és
amit a kép készítésének pillanatában
még nem tudtunk - nyakig a kipucolhatatlan, ruhafesték jellegű
vörös
földben,
amit itt egészen
egyszerűen "Red Dirt"-nek (vörös föld) neveznek és
többek
között
ruhafestésre használnak. Szegény autó!
Jobbra úticélunk,
a leírhatatlanul
szép
Kalalau völgy látható. Csak álltunk és bámultunk
...
Utunk a Csendes óceán Grand kanyonjaként
is emlegetett Waimea kanyonban vezetett, ami valóban nagyon hasonlít
a nagy testvérre, csak sokkal vizesebb, zöldebb, na és
persze évmilliókkal
fiatalabb.
Tereza kifejezetten élvezte a kirándulást.
Itt éppen elaludt a hátizsákban. Valamilyen oknál
fogva azonban nem engedte, hogy egy bizonyos ponton túl tovább
gyalogoljunk a hegygerincen. Ennek aztán a nagyobbak nagyon bírtak örülni:
panel-gyerekek.
Kirándulásaink elmaradhatatlan kísérője
ez az elhibázott Fanta lötty volt (vegyes gyümölcs
puncs),
amiből
Zso érthetetlen
okból
rögtön egy egész kartonnal bevásárolt. ...
Soha még ilyen jól nem fogyott a víz.
A
szigeten nincsenek nagy ragadozók, kígyók, legyek, szúnyogok és
egyéb veszélyes állatfajták, viszont vannak tyúkok és
kakasok, de az rengeteg. Aranyosak. Cilike elcsípett egy csibét.
Szegény! Mármint a csibe.
Egy érdekesség.
Ez egy temető. Mindegyik ilyen volt. Tele friss, gyönyörű virágokkal.
Ezen
a délután a turisták által "jobban" látogatott "klasszikus" hawaii-i
jellegű Poipu Beach-en kötöttünk ki.
Végre
hullámok is voltak, amire már Ni annyira vágyott.
A
naplemente ezúttal is a tengerparton ért bennünket.
És
nem bántuk meg! Hawaii hozta formáját és olyan
színorgiát produkált, amit eddig úgy gondoltuk,
hogy csak az utazási irodák plakátjain létezik.
folyt
.köv.: az ötödik nap
